A Premier League negyedik fordulójának legnagyobb rangadóját a Manchester City nyerte meg 2:1 arányban városi riválisa, a Manchester United ellen. A meccs egyik érdekessége volt, hogy a várakozás oka a két edző személye volt, akiknek rivalizálásáról itt lehet egy minőségi posztot olvasni. A mérkőzés aztán igazolta, nem hiába ez volt a szezonkezdet talán legjobban várt összecsapása, két teljesen eltérő személyiségű edző filozófiai csatáját láthattuk, amelyből aztán a katalán Josep Guardiola került ki győztesen. Elemzés következik.
A kezdőcsapatok
Meglepő felfogás Mourinhotól
A két edzőfejedelem eddigi egymás elleni meccsei arra engedték következtetni a nagyérdeműt, hogy a portugál mester csapata erőteljes presszinggel fog nekivágni a mérkőzésnek. Ezzel szemben azonban csak fél letámadást alkalmazott csapatával, ami azt jelenti, hogy csak közvetlenül saját térfelük előtt kezdtek el aktívan védekezni. Ahogyan legutóbb egészen jól működött a felfogás, úgy Mourinho ezúttal sem a szélekre történő kényszerítést tűzte ki első számú céljának, sokkal inkább azt, hogy teljes mértékben meggátolja a pozíciós játék létrejöttét. Ehhez azt a módszert használták, hogy a szélső hátvédet is nyomás alá helyezték, ezáltal megpróbálva elzárni a lehetséges passzopciókat, és előretörési lehetőségeket. Ehhez Rooney, Ibrahimovic és az aktuális labdaközeli szélső pozícióját alkalmazta a csapat, azaz megpróbáltak a labda körül kompaktak maradni, és emberfölényt létrehozni. Ami azonban problémát jelentett, hogy ezáltal a pálya másik oldala teljesen megnyílt, és ezt Bravo bevonásával a játékba igyekezett is kihasználni a vendégcsapat. A chilei kapus egyébként lábbal kifejezetten impresszív teljesítményt nyújtott, kulcsfontosságú volt abban, hogy a Manchester City effektíven forgatta a játék súlypontját az első 45 percben.
Továbbá fontos megemlíteni Fernandinho szerepkörét a labdakihozatalok során. A portugál edző csapatai meglehetősen gyakran alkalmaztak emberfogást Guardiola csapatainak mélységi irányítóin, amellyel igyekeztek megnehezíteni a felfejlődést védekezésből támadásba. Pep azonban erre a mérkőzésre stratégiát váltott az eddigi összecsapásaikhoz képest, és brazil játékosát gyakran visszaküldte a védősorba. Ezzel aztán feleslegessé tette a szoros emberfogást, egyúttal teret nyitott meg az angol reménység, Stones előtt, aki aztán kamatoztatva kiváló fizikai adottságait előretörhetett a labdával, emberfogás nélkül.
A másik dolog, ami Guardiola malmára hajtotta a vizet, a Manchester United felállása volt. Ugyebár José Mourinho leginkább azért választja a 4-2-3-1-es formációt -ami egyébként hagyományosan félig emberfogásra épül, de ő zónázik csapataival- , mert az a pályán négy vonalban helyezkedik el, azaz nagyobb területet lehet vele levédekezni, mint egy 4-4-2-ben, vagy egy 4-3-3-ban. Ezzel szemben miután a letámadása nem úgy sült el, ahogy tervezte, 4-4-1-1-es hadrendre váltott. Ez azt jelentette, hogy a két csatára nem együtt mozgott, nem tudtak horizontális sávot kitakarni, így az égszínkékeknek nem okozott nagy problémát átjutni rajtuk. Így azonban már csak két négyesfal állt előttük. Talán mondani sem kell, nem a Mourinho által megkövetetelt biztonságot jelzi ez a tény, amely aztán a vörös ördögök alávetett szerepének alapját is adta.
A két felállás közti különbség.
A Manchester City támadójátéka
Az első félidő legnagyobb pozitívuma ez volt. Én magam legalábbis nem gondoltam volna, hogy a kékek ilyen gyorsan képesek lesznek elsajátítani Guardiola filozófiáját -a pozíciós játékot. Természetesen az eddigi meccseken is kiválóan működött, ám az csak most bizonyosodott be, hogy ez a legmagasabb szinten is kiválóan működik.
A pozíciós játék egyik fő szabálya, hogy a pálya egy vertikális sávjában maximálisan két ember helyezkedhet el, és csak ritka esetekben emelkedhet ez a szám háromra. Ezt a szabályt hibátlanul be is tartották a City játékosai, kínosan ügyelve felvett pozíciójukra.
Ahogyan a képen is látszik, jól meg van szervezve a formáció, adott sávokban maximum két ember helyezkedik. A kapcsolatok jól fennállnak a játékosok között, így könnyen feltörhetik a hazaiak védelmét. Egyúttal a MU-játékosok egyéni kvalitásai is kiválóan megmutatkoznak a képen, hiszen míg Mkhitaryan kiválóan fedezni “árnyékával” Kolarovot, Fellaini teljesen értelmetlenül ront ki, senkit sem takarva a testével.
A vendégcsapat a széleket erőltette támadásban, amit kiválóan bizonyít az adat, miszerint a támadások 73%-a történt valamelyik szélen (ebbe a halfspacek is beletartoznak). A két szél közül is a bal oldal volt hangsúlyosabb, ott ugyanis gyakran egyszerre tartózkodtak öten is De Bruyne és Iheanacho kihúzódásával.
Azonban a pozíciós játékuk időnként öncélúvá, azaz tiki-takává vált, nem voltak képesek komoly lehetőségek kialakítására. Ellenben a gyors támadásaik meglepően jól sikerültek, köszönhetően annak, hogy a United védelme gyakran küszködött a tolódások megfelelő használatával.
Ahogyan az a képen is látszik, kontrázások során könnyen tudott 1v1-es szituációkat kialakítani a Manchester City, hiszen a túloldalon ragadt a vörös ördögök védelme. Más alkalmakkor viszont ezt túlkompenzálva középen hagytak komoly réseket, amelyből többször veszélyeztetett is a vendég együttes.
A United támadásbeli problémái
Nem meglepő módon José Mourinho elsősorban a védekezés fázisára készítette fel csapatát, így amint megszerezte a labdát ellenfelétől, tanácstalanná vált. Ebben komoly szerepe volt a fent már taglalt City-struktúrának, hiszen ezáltal a kékek hatékonyan alkalmazhattak gegenpressinget, azaz azonnali letámadást labdavesztés után. Amennyiben azonban kontrázhatott a MU, a játékosok egyéni kvalitásai és Claudio Bravo szörnyű kifutásai jelentették a hazai csapat legnagyobb reményét, ám felállt védelemmel szemben még ennél is elkeserítőbb volt a helyzetük. A vendégek fegyelmezetten rendeződtek területvédekezésre, amely meggátolta, hogy lassú passzjátékkal is effektíven lehessen átjátszani a kapu elé felhúzott falakat. Hiszen egy zónázó védelem ellen a labda pozícióját kell gyorsan váltogatni, míg emberfogással szemben a játékosokét célszerű. A rosszul balanszírozott támadásbeli struktúrára hozok is egy példát:
A képen Pogba számára csak a hátrapassz maradt, mint megoldás, hiszen az összes előrefele irányuló opciót kiválóan takarják a Manchester City játékosai. Tanulságos egyébként egy pillantást vetni Guardiola csapatának felállására, hiszen rendkívül szervezett. A középpályások megfelelően tolódva lezárják a csatárok felé irányuló passzsávokat, míg Iheanacho a túloldalra történő azonnali lapos fordítást akadályozza meg, csupán pozíciójával.
Második félidei változtatások
José Mourinho a második félidőben azonnal pályára küldte Rashfordot és Herrerát, amivel Pogba és Fellaini feljebb léphetett eggyel, míg Rooney kihúzódott a jobb szélre. Ekkorra erőteljesen a szélekre koncentrálódott a hazai csapat támadásainak többsége, amelyben kulcsszerepet játszhatott Ibrahimovic fantasztikus fejelőtehetsége és Marcus Rashford agilitása. Ezek aztán arra ösztönözték Guardiolát, hogy egy szűrővel erősítse csapatát. Kelechi lejövetelével így De Bruyne (és néha Sterling, majd Sané) lépett fel a hamis kilences pozícióba támadások során, míg védekezésnél Fernando húzódott hátra egészen mélyen. Ezt követően csak Rashford és Sané elfutásaiból alakultak ki komolyabb lehetőségek, ám újabb gól már nem született.
Összegzés
A Manchester City végül tehát nem érdemtelenül gyűjtötte be a három pontot a meccs végén, hiszen mert kockáztatni és támadni, majd a második félidőben is jól reagálta le a United változtatásait. A meccs krónikájához hozzátartozik még Bravo ügyetlenkedése, de újabb gólhoz az már nem vezetett. (És meglepő volt látni, hogy Guardiola hagyományos módon használta szélsőhátvédeit.) A City bebizonyította, hogy méltán pályázik a bajnoki címre, de a United szurkolóinak sem kell bánkódniuk, hatalmas a fejlődés a tavalyi játékhoz képest.
Tactic Times 
“A két edzőfejedelem…” mourinho mióta edzőfejedelem!?? 😁
Nyert véletlenül 2 BL-t a védekezős xar focijával, és ennyi!!!
(A liga győzelmeket ne számoljuk, azt egy közepes erősségű csapattal simán lehet hozni)
A Guardiola féle Barca 5-0ra verte volt a mourinho féle realt!!!
Szóval egy edző fejedelem(Guardiola) és egy nagy képű, beképzelt, tudatlan(mourinho) csapott össze!
Mou begbukott a realnál, a chelseanél, most jön az mu(kb.még egy zsezon és kirúgják)!
LikeLike