Amikor Nasser Al-Khelaifi megvásárolta a párizsi klubot, a célja mindenki számára egyértelmű volt. Olyan csapatot akart építeni, amely aztán majd megnyerheti a Bajnokok Ligáját egy napon.73 Hogy mindezt elérje, elkezdte követni a ‘pénzóriás stratégiát’, ami abból áll, hogy leszerződtetett minden elérhető, ám mégis minőségi játékost a piacról, természetesen jó sok pénzért. A csapat élére Carlo Ancelottit nevezte ki, ám két év közös munka után egy nem túl könnyes búcsút vettek egymástól, hogy aztán újabb projektbe vágjanak bele. A katari üzletember Laurent Blanc-t választotta az olasz tréner utódjának, akit kiváló filozófusként, és a labdabirtokláson alapuló futball egyik nagy rajongójaként tartottak számon. A Paris Saint-Germain egy olyan klubbá vált, amely gyönyörű futballt játszott, ám mégis képtelen volt igazán markánsan letenni névjegyét Európában. Így egyből a 2015-2016-os szezon végeztével az elnök ismételten lecserélte a gárda edzőjét. Az utódot Unai Emerynek hívták, és pár héttel korábban nyerte meg sorozatban harmadik Európa Ligáját a Sevillával, és akit a jelen futballjának egyik legnagyobb koponyájaként ismernek az emberek.

“A fejemben minden világos. A filozófiámat nem nehéz megérteni: azért védekezek, hogy támadjak. A játékrendszer csak a gyakorlati kivetülése annak, amit gondolsz. De aztán 20 játékossal több száz kombinációt tudok létrehozni. Miért fosztanám meg magam ettől?”

-Unai Emery

Új projektet elkezdeni sosem könnyű

emery-1Ahogyan azt bizonyára ti is tudjátok, Emery teljesen máshogy gondolkodik a futballról, mint elődje. Saját bevallása szerint egy támadó felfogású menedzser, ám mindeddig csupán szervezett, főként defenzív focit láttunk csapataitól. Ennek oka abban rejtőzhet, hogy ezidáig rendszeresen úgynevezett ‘underdog csapatokat’ irányított, azaz jellemzően az ellenfél számított nagyobb esélyesnek a legkomolyabb tétmeccsein. Ezek a tapasztalatok azonban megtanították arra, hogyan kell megfelelően védekezni, és segítették fejlődni a pszichológia területén is.

Így hát nem is okozott meglepetést, hogy párizsi karrierje kezdetén igencsak megszenvedett a mély védelmek feltörésével. Megtanítani a játékosoknak, hogyan is játsszanak egy jól szervezett fal ellen talán a legnehezebb része az edzősködés taktikai oldalágának. Ez aztán jól látszódott a Monaco és a Saint-Étienne ellen játszott meccseken, akik rendezettek voltak,valamint a kontrázást is magas fokon űzték.

Kompaktság

A modern futballban két jellemző támadási irányzatról beszélhetünk:

  • pálya szélesítése
  • kompaktnak maradás

Ezek a dolgok határozzák meg egy csapat alapvető játékának képét. Ha az előbbi opciót választják, általában gyorsan próbálják végigvinni a támadásokat, azáltal, hogy passzsávokat nyitnak meg az ellenfél védelmének közepén. Ha kompakt marad a csapat, rendszerint a kiváló kapcsolatok létrehozása a cél a játékosok között, ami a különböző gyors kombinációk használatát is egyszerűbbé teszi. Ezek alapján könnyű kitalálni, hogy erős presszing eseténkepernyokep-2016-09-18-18-56-54 melyiket alkalmazza a PSG. A kompaktságot. Háromszögeket gyártanak a labda körül, ezáltal is passzolási lehetőséget kínálva egymásnak.

Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy azáltal, hogy szorosan a labda köré rendeződnek, a céljuk a szabad területek nyitása a pálya túloldalán. Azáltal, hogy rengeteg játékos helyezkedik a labda környékén, próbálják kibillenteni az ellenfelet egyensúlyi helyzetéből. A számbeli fölény segít nekik elkerülni, hogy kényes helyzetben labdát veszítsenek saját térfelükön, míg a másik oldalon is hatalmas területet nyitnak meg a fogadó játékos számára. Ez a felfogás Pep Guardiola csapatainál is megjelenik, szóval nyugodtan hívhatjuk egy egészen elterjedt taktikának.

Ahogyan az a videón is jól látszik, annak érdekében, hogy effektíven forgassák át a játék súlypontját a túloldalra, a PSG beveszi  kapusát is az összjátékba. Ez kihangsúlyozza az emberfölényüket, szóval az ellenfelek alig tudnak védekezni ellene.

A nagy mértékű kompaktságuknak köszönhetően a labda környékén, a Paris Saint-Germain szinte mindig képes szabad embert találni a közelben. Ez segíti aztán őket feljuttatni a labdát fentebbi régióiba a pályának, ami komoly veszélyt jelent az ellenfelek számára. Ha sok emberrel támadják le őket, a hátsó soruk védtelenné válhat a PSG támadásaival szemben, így az ellen edzőinek állandó problémát okozhat a kérdés, miszerint célszerű-e egyáltalán agresszív presszinghez folyamodni Emery csapata ellen.

Labdakihozatalok

“A rendszereim 70%-ban abból adódnak, hogy mik a játékosok adottságai. A maradék 30%-ban alkalmazkodom az ellenfél karakterisztikájához. Ezt a felosztást alkalmazom a legtöbbször.”

-Unai Emery

Ahogyan az az idézetből is kiderül, Emery minden egyes alkalommal az ellenfélhez is igazítja csapata játékát, és ez teszi ilyen nagyszerű edzővé. Mindig rendelkezik B-tervvel, szóval nem feltétlenül ragaszkodik az ötleteihez, ha van egyszerűbb módja is az ellenfél védelmének feltörésének. Amennyiben az ellenfél nem helyezi nyomás alá csapatát, szélső hátvédjeit felküldi magasan az oldal vonal mellett, míg védekező középpályását hátravonja a széthúzódó középhátvédek közé, ezzel hármas láncot kialakítva hátul. És itt jön Emery igazi szerepe: manapság a csapatok nagy része Európában a 4-4-2-es felállást alkalmazza védekezés közben. Ezen belül is a passzív letámadást, ami azt jelenti, hogy a támadó csapatot hagyják kihozni a labdát, ám csak a felezővonalig, ahol már aktív nyomást fejtenek ki rájuk. Legtöbbször területvédekezést takar ez a metódus, ami ellen a hátsó hármas kiválóan funkcionál.

kepernyokep-2016-09-18-20-14-26

Azáltal, hogy a két belső középpályás a pálya centrális zónájában marad, területet nyitnak meg a két középhátvéd előtt. És mint fentebb olvasható, a spanyol edző nagyban alapoz játékosai természetes adottságaira. És mindhárom középhátvédje, akiket szívesen használ -T.Silva, Kimpembe, Marquinhos- kiváló adottságokkal rendelkezik egy esetleges előretöréshez. És míg mindez történik, azaz egy ember kiválik a hátsó sorból, a másik kettő alkot egy bekkpárt, ezzel kibalanszírozva a csapat formációját.

Egy másik megoldás erre a lapos hátsó sor. Ez azt jelenti, hogy a középpályások a helyükön maradnak, ahogyan a szélsőhátvédek is. Ezáltal a hátsó passzolgatás rengeteget javul, a labda egyik oldalról a másikra juttatása felgyorsul, és a PSG képes előretörni az oldalvonal mentén, vagy egyszerűen lekészíteni a középpályának.

kepernyokep-2016-09-19-18-59-15

Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagynunk, mi történik, ha az ellenfél csupán egy középcsatárt alkalmaz a letámadáshoz. Rengeteg csapat megejti a hibát, hogy ilyenkor is ‘Salida Lavolpianát’ használ, azaz hátravonja védekező középpályását. Ám Unai Emeryt precíz embernek ismerjük, aki nem felejt el változtatásokat végrehajtani a meccstervében. Ezen szituációkban ugyanis ismételten feljebb küldi szélsőhátvédeit, amivel felszabadítja a széleket, és akkorára nagyítja a levédekezendő területeket, amekkorára csak lehet. Ezzel a sémával aztán eléri, hogy az egy szem csatár nézzen farkasszemet a két középhátvéddel, valamint a védekező középpályással. Így amennyiben a védő előtt marad, a középhátvéd megpróbálhat előretörni, ha viszont megtámadja a labdás játékost, könnyen elpasszolhatják mellette a játékszert.

kepernyokep-2016-09-19-19-07-57

Középpályás szerepek

A labdakihozatalok elemzése közben szót ejtettem Motta/Krychowiak szerepéről. Azonban, hogy őszinte legyek, nem a pivot pozíciója a legérdekesebb, sokkal inkább a két középső középpályásé. Ők azok, akik biztosítják a csapat számára az egyensúlyt, valamint intelligens mozgásukkal állandósítják a a támadó harmadon belüli dominanciát.

kepernyokep-2016-09-18-20-39-08

Az ő feladatuk a passzok fogadása a hátvédektől, és a támadások indítása -ahogyan a legtöbb csapatban is ez a szerepkör jut erre a posztra. Jellemzően szeretnek a halfspace felé mozogni, ahol aztán két lehetőség közül választhatnak:

  1. átvétel és kapu felé fordulás
  2. oldalirányú lekészítés

Célszerű az első esettel kezdeni. A halfspace fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és ezzel Emery is pontosan tisztában van. Azért küldi oda a játékosait, mert az megegyszerűsíti az ellenfél védelmének feltörését. Ha a játékosok ebben a vertikális zónában jutnak labdához, a pálya közepét és szélét is egyaránt elérik egy passzal. És innen a legkönnyebb szabad emberek után kutatni a vonalak között, hiszen rendszerit már csak két védelmi sorral állnak szemben.

A második esetnél -ami az oldalirányú lekészítés- rendkívül hatékony a PSG (később magyarázatot is adok erre). Magas fokú jelenlétet érnek el ezzel a szélső zónákban, és a lokális kompaktságuknak köszönhetően gyorsan előretörhetnek.

Szélsők használata

Emery filozófiájában a szélsőknek mindig is kiemelt szerep jutott. Most, Párizsban, ez továbbra is fennáll, azonban játékosainak ezúttal rendkívül modern feladatkört adott. Ahogyan fentebb említettem, a halfspacek rendkívül fontosak, tehát felmerül a kérdés: miért ne profitáljanak belőle a lehető legjobban? A baszk edző arra utasítja szélsőit, hogy helyezkedjenek ezekben a zónákban, és mint látható, kiválóan működik a filozófia, rengeteg előnnyel. Az első dolog, amit célszerű megemlíteni, az a pozíciós stabilitás, amit ez a csapatnak képes nyújtani támadási fázisban. Ha egy csapatnak jól balanszírozott szerkezete van labdabirtoklás közben, sokkal egyszerűbb visszatámadni labdavesztés után, hiszen minden vertikális zónában helyezkedik legalább egy játékos, így aztán könnyedén körülzárható a labdás ember. Továbbá, ez a felállás az ellenfelet egy roppant szűk alakzatba kényszeríti. A szélsőik és szélsővédőik nem helyezkedhetnek a széleken, hiszen ezzel elveszítenék szélirányú kompaktságukat, amit aztán könnyedén használhatna ki a PSG. Valamint, ami még veszélyesebb a védekező csapat szempontjából, a szélsők a védelmi vonalak közé helyezkednek. Azaz, hogy pontos legyek, azt a helyet keresik a pályán, ahol a legtöbb problémát okozhatják a védelemnek.

kepernyokep-2016-09-19-19-48-40

Ahogyan látható, a PSG egy rendkívül zárt alakzatba kényszeríti ellenfelét, ám mégis képes feltörni azt. De mégis hogyan? Erre próbálok választ adni. Minden védelemnek két fő védelmi vonala van, a védők, és a középpályások. Ezek a csapatok védekezés közben azt tűzik ki fő céljukként, hogy az ezen sorok közti területe leszűkítsék. Ám meg kell találniuk az egyensúlyi helyzetet, ami még elég kompakt, ám nem lehet nyugodt szívvel passzolgatni a labdát a védelem előtt. Ha egy csapat ugyanis túl mélyen hátraül, az ellenfél túl közel kerül a kapujukhoz, és képes lesz járatni a labdát előttük, és ne legyenek kétségink, előbb-utóbb meg is törik őket. Azonban, ha túl távol kerülnek egymástól a sorok, a labdát nemes egyszerűséggel belöbbölhetik közéjük, vagy akár bepasszolhatják, és már kész is a baj. Tehát, amint mondtam, a kulcs az egyensúly. És a PSG arra van tervezve, hogy még a legjobb elképzelések gyenge pontjait is megkeresse ezekkel a szélső-szerepekkel. A fenti képen is látszik, a legjobb helyen vannak ehhez.

kepernyokep-2016-09-17-19-42-09
PSG-s szélsők a halfspaceben.

Valamint nem szabad elfelejtenünk a másik nagy erősségét a PSG-nek, ami DiMaríát is újra legjobb formájába hozta -a szélsők visszalépéseit. Egy példát láthattok az utolsó képen is erre, ha kíváncsiak vagytok. Az ilyen irányú mozgások célja az, hogy egyéni hibát kényszerítsenek ki az ellenfél játékosaiból. Minden védő ugyanis fejben, az agya legmélyén emberfogásban gondolkozik. Így, ha egy mellettük álló játékoson látják, hogy kéri a labdát és lép visszább a pályán, követni kezdik, attól függetlenül, hogy mit kért tőlük az edző. És Emery csapata szeretné kihasználni ezt a pszichológiai előnyt. A visszalépés kicsalogatja a szélső középpályást, és szabad területet nyit meg a szélen. Ezáltal, ha a középpályás és a szélsőhátvéd tudja a feladatát -és pont egy Emery-csapatban miért ne tudnák-, ki is használhatjál a megnyíló területeket.

Szélek kihasználása

Mint azt korábban említettem, a PSG kiválóan használja a szélső területeket támadások ideje alatt. Hogy erőfölényt létesítsenek itt, először fel kell szabadítani ezen régiókat. És mivel a futballban szinte minden döntés mögött megalapozott logikai érvek állnak, emögött is megtaláljuk a sajátját, ami nem más, mint a szélsők mozgásának kiaknázása. A támadó részleg szűk helyezkedése kis helyre húzza össze az ellenfelet, így hatalmas területek nyílnak meg a szélsővédők előtt.

kepernyokep-2016-09-21-19-13-21

És hát nem szabad elfelejtenünk a futball egyik legújabb találmányát, a tripla-szélességi rendszert. Ez legtöbbször Pep Guardiola Bayern Münchenjének meccsein volt nyomon követhető, de a katalán mester Manchesterbe is magával vitte a felfogást. Ez azt jelenti, hogy a labda oldalán lévő középső középpályás kivált a szélre, hogy segítsen jobb kapcsolatokat kialakítani a labda körül, és biztosítsa a stabilitást. Emery felfigyelt a felfogásban rejtőző potenciálra, így amint megérkezett Párizsba, elkezdte megtanítani csapatának. Ha egy szélső hátralép, a középpályás azonnal lép be a helyére. Vagy ha még gyorsabb eredményt várnak a támadástól, egy belülről történő mögékerüléssel fut ki a szélre. Ilyenkor a szélsőhátvéd két lehetőség közül választhat:

  • passz a középpályásnak, aki elfuthat és beadhat
  • a pálya közepe felé mozog labdával együtt

Sőt, ha a széleken szeretnék futtatni a szélsőhátvédet, a középpályás dolga megnyitni ott a területet. Az elgondolsás úgy néz ki emögött, hogy blokkolja az ellenfél szélső védőjét, ahogyan a kosárlabdában az elzárást alkalmazzák, amivel megnyílik a szélső régió.

És amit még meg kell említenünk a szélekkel kapcsolatban, az Cavani mozgása. Az uruguayi csatár egyike a világ legyszorgalmasabb támadóinak, így nem ér minket meglepetésként, hogy Emery több feladattal látja el a pályán, mint francia elődje Zlatan Ibrahimovicot az elmúlt pár évben. Cavani Blanc irányítása alatt nem egyszer találta magát a bal szélen, így pontosan megtanulta a poszt feladatköreit. Ennek következtében aztán kiválóan érzi a beindulásokat a pálya közepe felé. Persze ezt nem teljesen a szélről teszi, csupán a halfspace-ből. Innen aztán a védők látókörén kívül támadhatja a szabad területeket.

Letámadási mechanizmusok

A letámadás minden bizonnyal Emery csapatainak legerősebb játékeleme. A spanyol edző gárdái jellemzően a kontinens legjobban presszingelő csapatai között vannak, így nem meglepetés, hogy a PSG máris számos ígéretes letámadást mutatott eddigi mérkőzésein. Széles körben elfogadott álláspont, hogy a letámadás fő célja az ellenfél szélekre történő kényszerítése. Ahhoz, hogy mindezt elérjék, végig kompaktnak kell maradniuk és nem szabad üresen hagyni passzsávokat. Apárizsi klubnál minden adott arra, hogy világklasszis szinten űzze ezt.

Mielőtt elkezdeném ízekre szedni a PSG letámadását, fontosnak tartom ismertetni a különböző presszing-mechanizmusokat. Az első típus az, amelynél a letámadás fő célja a pszichológiai előny kiharcolása. Szinte üldözik a labdát a játékosok egy viszonylag szervezetlen alakzatban, és csupán a labdás játékos elbizonytalanítása a cél, hogy aztán egy tisztázás után szerezzék meg a labdát. Legjobb példa erre Marcelo Bielsa játékfilozófiája.

A második verzió az egészen agresszivan letámadó csapat, amely azonban rendkívül szervezett marad mindeközben. Az emberfogás és a fedezőárnyékok használata is igen gyakran megfigyelhető, ami nagyon nehézzé teszi a támadást ellenük. Példának Diego Simeone Atlético Madridját lehetne említeni.

És végezetül a zónális presszing, ami passzívan próbálja meggátolni a labdakihozatalokat. Ez azt jelenti, hogy a kompaktságuknak köszönhetően zárják le a pálya középső részeit. Kétféle megközelítés létezik:

  1. letámadási csapdák használata
  2. ellenfél ívelésre kényszerítése

Az első variáció célja az azonnali labdaszerzés, aminek érdekében tőrbe csalják ellenfelüket. Először szabadon hagynak egy embert, aki miután megkapta a labdát, körül lesz véve a védekező csapat embereivel. A második opció egy kicsit más, ugyanis bár szeretnék megszerezni a játékszert, nem használnak csapdát, csupán nem hagynak teret a felpasszoknak a középpályára. Így amikor az ellenfélnek nincs előrepassz-lehetősége, hosszú ívelésekre kényszerülnek, amelyet nyilvánvalóan könnyebb megszerezni a védekező csapatnak.

A Paris Saint-Germain a második opciót használja, azaz az összes passzolási lehetőség lezárására fókuszálnak, ám végig passzívak maradnak. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsák, a 4-1-4-1-es felállást használják. Ebben a formációban Edinson Cavani az egyetlen csatár, aki magasan helyezkedik. Az uruguayi közel helyezkedik az ellenfél védekező középpályásához, és a fedezőárnyékát használja, hogy kizárja őt a játékból. A megfelelő távolság megtartása kulcsfontosságú, azaz nem tapadhat piócaként a középpályásra, hiszen akkor a védők előretörhetnének a labdával. Ugyanígy nem támadhat le túl agresszívan, hiszen az ellenfél van emberfórban, azaz könnyedén kipasszolhatnák. Így hát közel helyezkedik a középpályáshoz, ám továbbra is nyomás alá helyezi a védőt. Mindeközben a középpályás négyes közel helyezkedik hozzá, zónázós emberfogást alkalmazva. Ez azt takarja, hogy folyamatosan a saját területükön belül helyezkednek, ám azon belül követhetik az ellenfél játékosának mozgását. Ez kiegyensúlyozott formációt biztosít, és megakadályozza, hogy pár visszalépéssel megbontható legyen a fal. Mögöttük egy védekező középpályás biztosít, aminek köszönehtően a védelemnek nem kell magasra fellépnie. Ő is zónás emberfogást alkalmaz, így nehéz a csapat vonalai között szabadon helyezkedni.

És mi történik akkor, ha az ellenfél a szélek felé tereli a játékát? A PSG köszöni szépen és  lezár minden passzsávot, hiszen ott csak 180 fokot kell takarniuk.

Mély védekezés

Mindenki számára világos, hogy a letámadás nem elég minden esetben, az ellenfél időnként képes megoldást találni; kialakíthatnak emberfölényt, vagy csak megfelelő újításokat alkalmaznak. Mindig lennie kell egy B-tervnek. A Paris Saint-Germain számára ez a mély védelmi blokk. A csapat ilyenkor is megtartja 4-1-4-1-es felállását, azonban visszahúzódnak saját térfelükre, minden tevékenységüket erre a részre redukálják. Még pontosabban fogalmazva, a fő céljuk itt is a szélekre kényszerítés, amelyhez hasonló formációt alkalmaznak, mint a letámadásnál. A csatár szerepe itt azonban a hátsó passzolgatás megelőzése, igyekszik meggátolni, hogy közvetlenül a védelem előtt járassa a labdát az ellenfél. A szélsők szűken helyezkednek, csupán ha valamelyik oldalra kikerül a labda váltanak ki, hogy ráduplázhassanak a labdás játékosra a szélsőhátvéddel. A középső középpályások ilyenkor tisztán zónáznak, így még kevésbé lehet visszalépésekkel sikert elérni. A védekező középpályás pedig megmarad pozíciójában, azaz egyszemélyes hadseregként fedi le a védelem és a középpálya közti területet. A felállás nagyjából így néz ki:

kepernyokep-2016-09-23-12-26-23

Fejlesztésre váró területek

Mint minden csapat, a PSG is rendelkezik fejlesztésre váró fázisaival a játékának. A gegenpresszingjük ebbe a kategóriába tartozik, ugyanis sokkal gyorsabban váltanak védekező állásba, mint az feltétlenül szükséges volna. Hatalmas kiaknázatlan potenciál rejtőzik ugyanis ebben a játékszakaszban, amiből ők is profitálhatnának. Rendszerint amint lehet, visszaváltanak a merev 4-1-4-1-be, pedig egy agresszív labdaszerzéssel komoly gólhelyzetet lehet kialakítani a még rendezetlen védelemmel szemben. Ezen kívül pedig megkönnyítenék saját dolgukat is, kevésbé lennének kontrázhatóak labdavesztés után, amelyből eddig a problémáik adódtak.

A másik ilyen fejlesztésre váróterület a védekezésből támadásba váltás. Ezt nyugodtan nevezhetjük Emery saját problémájának is, ugyanis eddigi csapatai is gyakran szembesültek a problémával, hogy nem képesek elég gyorsan csapatszinten támadásba váltani védkezésből. Ebben az évben ez az Arsenal ellen látszott, akik ellen a kontrázás láthatóan nem ment még kollektíven az egész csapatnak, de biztos vagyok benne, hogy ez idővel javulni fog.

Összegzés

A PSG egy komoly nehézséggel áll szemben. A tulajdonos már nagyon szeretné megnyerni a Bajnokok Ligáját, ám még mindig vannak csapatánál erősebb gárdák Európában. Azonban még talán sosem voltak ennyire jók és volt ekkora esélyük teljesíteni ‘A Küldetést’. A ligát vélhetően ismételten behúzzák, és a csapat is világklasszis színvonalon fog játszani. Ahhoz azonban, hogy a Bajnokok Ligája serleg Párizsba kerüljön, először le kell győzni egy mentális gátat a csapatnak. Itt az esély Emery előtt, hogy bizonyítsa, ő a megfelelő ember a feladatra.

Az idézetek a mindig csodálatos Omlett Du Fromage blog munkája nyomán kerülhettek a posztba, ezúton is köszönet áldozatos munkájáért Szabó Christophe-nak!

Advertisements